A magyar online közösség számára talán kevésbé ismert az online vallomástétel műfaja, pedig már évek óta hemzsegnek az interneten az angol nyelvű, úgynevezett „confession” oldalak, amelyek lehetővé teszik az internetezők számára, hogy legsötétebb titkaikat anonim módon megosszák a nagyvilággal.
“Újév után egy nappal megpróbáltam öngyilkos lenni, időnként rosszul érzem magam, amiért segítséget hívtam.” - gourphugs.us
Talán mindenki érezte az életében legalább egyszer annak a szükségét, hogy könnyítsen a lelkén, megosszon olyan személyes élményeket, sötét titkokat, amelyeket alapjáraton nem tenne a társadalmi megbélyegzéstől való félelem miatt. Ezzel nincs is semmi baj, természetes ember igény, hogy időnként kiteregessünk a szennyesünket és a kapott reakciók alapján megerősítést nyerjünk, hogy végül is normálisak vagyunk. Az is érthető, hogy akármennyire is szükségünk van ilyesfajta emberi interakciókra, mindig ott motoszkál bennünk a félsz, hogy mi van akkor ha a megosztani kívánt élmény, titok, vagy érzés mégsem normális és megrökönyödést vált ki a környezetünkből, illetve a szeretteinkből?
“Ezt ki kell adnom magamból. Egy évvel ezelőtt egy haverommal LSD-t toltunk, aminek az lett a hatása, hogy azt hittem ő egy földönkívüli és baseballütővel - amit egy fénykardnak képzeltem - verni kezdtem. Kórházban kötött ki és három hétig bent is kellett maradnia. Sosem mertem bevallani neki, hogy én vertem össze.” - gourphugs.us
Az ember szeret biztosra menni, így többnyire megválogatja, hogy kivel mit oszt meg. Van ugye a család és a legjobb barátok, akikkel jó esetben mindent meg lehet osztani, de ez nem mindig egy opció, szituáció és embere válogatja. Gyakran már az is segít, ha a kommunikációs folyamatot személytelenné lehet tenni, ennek az egyik korábbi közkedvelt formája a gyónás, hiszen egyrészt vizuálisan kapcsolat nincs, másrészt abban a hiszemben történik a folyamat, hogy a kommunikáció zárt csatornán keresztül zajlik, amit feloldozás követ.
“Tegnap este az unkatestvéremmel berúgtunk egy buliban aminek az lett a vége, hogy alaposan megdugtam. Mindig is vonzónak találtam, de mivel az unkatesóm, ezért szóba sem jöhetett, de be kell vallanom, hogy baromi jó volt a vele sex. Szeretném, ha újra megtörténne, de nem tudom, hogy hozzam fel neki.” - gourphugs.us
A szekularizált társadalmakban értelemszerűen a gyónás visszaszorulóban, más alternatívák kerülnek előtérbe. Sokak számára vonzó pszichológust felkeresni, azonban az ‘agyturkász’ szakma még mindig bírhat egy negatív felhanggal, valamint nem mindenki számára érhető el anyagi okok miatt. Időközben az egyének közötti kommunikáció is alaposan átalakult köszönhetően a modern infókommunikációs eszközöknek. Egyre több fiatal részesíti előnyben a személytelen kommunikációt, már a telefonon történő beszélgetést is kényelmetlen lehet számukra. A különböző online chat szolgáltatások pont a személytelenség miatt lettek sikeresek, egy álnév mögé bújva következmények nélkül bárkivé válhatunk, sőt akár valódi önmagunkat is nyújthatjuk tesztelve, hogy milyen reakciók érkeznek különböző megnyilvánulásainkra.
“Egyszer vártam egy liftre és mikor végre megérkezett és kinyílt az ajtaja, megpillantottam egy kisbabát egy tolókocsiban. Ahelyett, hogy kiszedtem volna, megvártam, hogy becsukódjon az ajtó és továbbmenjen a lift a babával.” - gourphugs.us
Az online vallomástétel nem áll túl messze a chatteléstől, vagy a fórumozástól, mindazonáltal míg ezen kommunikációs formák főként a kétoldalú interakciókra épülnek, addig a vallomások közzététele egyfajta kinyilatkoztatás, amire igaz reakciók érkezhetnek, nem diskurzus megkezdésére hivatott.
A vallomástételekre szakosodott oldalak felépítése és szerkezete hasonló, a posztolás nem regisztrációhoz között és egyes vallomásokat általában kommentelni és értékelni is lehet. Az egyszerűbb felépítésű oldalak ömlesztve közlik a vallomásokat, míg mások kategóriákba rendezik azokat. Az interneten fellelhetők bizonyos témák, társadalmi csoportok köré épülő weblapok is, mint például ahol csak nők tesznek vallomásokat különböző őket érintő élményekről (terhesség, anyaság, stb.). A sok oldal közül azonban kiemelkedik a postsecret.com, mely művészeti projektként közelíti meg a vallomástételt. A megosztani kívánt élményt egy saját készítésű képeslapon kell megküldeni a honlap üzemeltetőjének.
Az online vallomások műfajáról nem született számottevő szakirodalom az elmúlt években, tudtommal, egyedül Sherry Turkle Alone Together című művében szentelt mindössze egy fejezetet a témának. Az írónő is kiemeli, hogy nem lehet megállapítani a vallomásokról, hogy valódiak-e vagy sem, de a hangsúly nem is feltétlenül az állítások tartalmán van, hanem hogy ezen oldalak virtuális közösségeket hoznak létre, melyek megmutatják, hogy másoknak is lehetnek problémáik, valamint mód nyilik következmények, emberi interakciók, érzelmek nélküli kinyilatkoztatásokra - amik a lelki békénk megőrzését segíthetik elő. Hogy ez jó, vagy rossz, mindenki döntse el maga.
Érdemes még megnézni: http://www.anonymousconfession.com/
