Lábjegyzet

„Erőteljes médiakísérettel, hiszterizált légkörben, pánikhangulatot keltve a média mintegy felszólítja a tagokat, hogy lépjenek ki (…) Nem szívesen mondom ki, de ilyen módon a jóhiszemű kilépő csupán eszköze a politikai csoportnak, hatalmi harcnak.”, mondotta volt Fekete György. Mert nem érti. De nem csak ő nem érti: például Hoffmann Rózsa sem érti. A békemenetesek sem értik. Illetve aki érti, az is úgy tesz a nyilvánosság előtt, mint aki nem érti. Pedig nem olyan nehéz ez: a magyar állampolgárokat nem(csak) politikai érdekek vezérlik. Természetesen vannak valóban olyanok, akik  pusztán politikai érdekből mindig minden intézkedést megtámadnak. A Gyurcsányt például aztán hótzicher egy fikarcnyit se érdekli az ország sorsa, de mindenre ugrik. Azt kellene azonban az egyszeri Fidesz-hívőknek belátni, hogy bármilyen hihetetlen, de sok olyan ember van, aki nem politikus, sőt, nem is akar politikus lenni, hanem egyszerűen fontosnak tartja a saját sorsát, a családja sorsát, vagy neadj’Isten még vadidegenek sorsát is, és úgy gondolja, hogy bizonyos intézkedések nemcsak hogy sértik az ő érdekeit, de mindemellett még nem is vezetnek sehová. Nem azért mennek el tüntetni például a diákok, mert (a) gonoszak és az ország bomlását akarják (b) a Tudjukkik fizettek nekik. Hanem mert nem akarnak irreálisan magas tandíjat fizetni, nem akarják, hogy az egyetemük csődbe menjen, valami olyan megoldást akarnak, aminek a kidolgozására több időt szántak, mint egy hetet, stb. Szintúgy: a magyar művészek nem azért akadnak ki Fekete György különféle megnyilvánulásain, mert meg akarják a kormányt buktatni, hanem azért, mert (majdnem ezeket a szavakat használva) kijelentette, hogy ezentúl nem a tehetséges bal- és jobboldali művészeket, hanem pusztán a jobboldali alkotókat kívánja támogatni, függetlenül attól, hogy azok mennyi tálentumot kaptak a Jóistentől.

Kedves Fekete György, kedves Békemenet, kedves Mindenki, aki a Baloldali Démontól retteg: azért írok Önöknek, hogy tudatosítsam Önökben, amiről láthatóan nem akarnak tudomást venni: nem minden médiahiszti. Az internet korában, amikor mindenki szabadon blogol, azt oszt meg a közösségi oldalakon, amit akar, stb., elég jól felmérhető, mi vágja ki az egyszeri állampolgárnál a biztosítékot. És bizony, az a rossz hírem van, hogy az Önök megnyilvánulásai hallatán bizony sokakra tört rá az online sikítófrász.  Nem a Zinternettel van a baj, és nem is a médiával, hanem Önnel, kedves FGy, BZs, HR és társaik. Ha ahogy Önök állítják, valóban az ország sorsát tartják elsősorban fontosnak, akkor tessék venni a fáradtságot, leülni a barátokkal és megbeszélni, na, mi az, amiben esetleg az eltérő véleményű embereknek (horribile dictu: politikusnak) igaza lehet,  mi az, ami netalántán jó és megvalósítható ötlet, és mi az, ami teljesen abszurd. És ha már mindenképp meg akarjuk őrizni a pozíciónkat, akkor hogyan kéne úgy megvalósítani az ő ötletüket, hogy a mi tekintélyünk se csorbuljon. Így mehet előre az ország. Abban az esetben, ha a Fidesz uralkodása és ezzel együtt a saját pénztárcájuk Önök számára minden másnál fontosabb, akkor tessék már legalább más szöveget kitalálni, vagy legalább ne az összes, hanem csak minden második mondatukba beleszőni a neoliberális összeesküvés ill. médiahiszti kifejezéseket. Őszintén kérem Önöket, különben engem kinyilatkozásaik olvasása közben a tehetetlen dühtől hamarosan elvisz a guta, és azt ugye nem akarhatják, hogy ily fiatalon elhalálozzak. Köszönettel: egy egyszerű lelkű vidéki leányzó.