Ugyan nincs róla statisztika, de mindenki tudja, hogy... gyakran kezdődnek így a "cigánybűnözésről" szóló vélemények. Magyarországon a rendszerváltás előtt (1971 - 1988) vezettek statisztikát a bűnelkövetők etnikai hovatartozásáról, ma nem áll rendelkezésünkre pontos adat. A médiában többször hivatkoznak az utóbbi években végzett kutatásokra, ebből a szempontból Póczik Szilvesztert szokták idézni, aki 50 százalékra mérte a roma arányt a börtönökben.
Ha ez a jelenség valóban fennáll, akkor a legfontosabb kérdés az, hogyan értelmezzük ezeket az adatokat. Az egyik, hogy azt mondjuk: igen, a cigányok ilyenek, a vérükben van a bűnözés. Az állásfoglalás előnye, hogy összesen nulla percig kell gondolkodni a probléma hatékony megoldásán, és nulla forintot kell a megoldás kivitelezésére költeni. (Egy olyan megoldásra, amely integráló, és nem a szegregációt segíti elő.) Tehát van kimondottan cigányok által elkövetett bűnözés, ha még undorítóbban akarunk fogalmazni, akkor ez a fajtájukra jellemző. (Ez esetben van például férfibűnözés is, a nemi erőszakot elkövetők között még mindig többen vannak a férfiak, mint a nők, többet vernek gyereket, habár erről sincsenek pontos adatok, de úgyis mindenki tudja, milyenek ezek.)
Ez a csoport nagyrészt egybeesik azokkal, akik ma a legnagyobb szegénységben élnek Magyarországon. Ha szociális problémaként értelmezzük a helyzetet, akkor már lehet megoldást találni. Persze, sokan úgy gondolják, rengeteg pénz ment már el az ilyen-olyan programokra, eredmény pedig nincs. Nem is lesz pár hónap, vagy pár év alatt, a romapolitika állandó változása pedig alapvetően lehetetlenné teszi, hogy bármi is megváltozzon. Vegyünk egy lányt, aki kiskorától azt látja, hogy az anyja már fiatal korától gyereket szült, otthon volt velük, nem dolgozott, és apjának sincs olyan foglalkozása, amellyel el tudna helyezkedni, igénybe veszik a segélyeket, az iskola sokadrangú dolognak számít.
Ha valaki belegondol, hogy milyen környezetben nőtt fel, onnan milyen mértékben szakadt ki, vagy ezek a körülmények hogyan határozták meg a további életét, akkor - egy-két extrém példától eltekintve - egyértelmű, hogy a környezet, ahol szocializálódunk, nagy vonalakban kijelöli egy ember sorsát. A példaként felhozott lány életében változást az jelenthetne, ha a szülei ráébrednének, hogy fontos például az iskola. Ha az iskolában olyan tanítókkal találkozna, akik nem helyből hülyének néznék, mert roma, mert nem tud annyi mondókát, verset, mint a többiek. Esetleg nem ér el annyi pontot az alapvetően egy átlag középosztálybeli család gyerekére szabott intelligencia teszten, mint a többiek.
Ha addig el is jut, hogy szakmát szerez (a főiskola lehetősége beláthatatlan messzeségben van) , akkor a munkakeresés már sok akadállyal jár. Számít az is, hogy milyen barátai, párkapcsolata van, ők milyen értékeket tartanak fontosnak. Mert a támogatás hiánya könnyen visszavet bárkit. Na de tegyük fel, hogy a lányból bolti eladó lett, pincér vagy szakács, és a számtalan előítélet után még elhiszi, hogy egyáltalán őt alkalmazni fogják. A vendéglátósok, boltok nem nagy örömmel foglalkoztatnak roma származásúakat, hiszen nem szívesen "rakják ki őket a kirakatba", meg amúgy is, mindenki tudja, hogy milyenek. Persze ott van még a közmunka, hiszen az is munka, fel lehet söpörni egy falut napjában hússzor, csak nem biztos, hogy ez bárkinek is meghozza a kedvét, hogy belépjen a valódi munka világába.
Ha a lánynak még ezek után sem ment el a kedve, és továbbra is hajlandó lenne részt venni az integrációnak nevezett szégyenmenetben, akkor talán van esély arra, hogy a gyerekét már arra neveli: fontos az iskola, a munkahely, az hogy valakinek célja, jövőképe legyen, és ne napról napra éljen. Ez nem akkor fog megvalósulni, ha egy romaprogram fut mondjuk 4 évig, hanem legalább egy generációnak kell eltelnie. Ami valóban nem kedvez az állandó kampánylázban égő pártoknak. Ígérhetné ugyan valaki: ha engem megválasztotok, 30 év múlva több lesz az adófizető, és kevesebb a munkanélküli. Talán még nyugdíjat is kaptok, mert lehet, hogy többen lesznek, akik termelni fognak. De ezt egy szórólapon nehéz lenne elmagyarázni, és az eredmény sem a választás előtti egy évben jelentkezik.
