A média felelőssége is, hogy sikerül-e a diákoknak nyomást gyakorolniuk a kormányra. A HÖOK-nak és a rektoroknak most kellene igazán felvenniük a kesztyűt.
Ha valaki nem követte végig a médiumok “Percről percre” tudósításait vagy nem figyelte az élő adást, az elég torz képet kaphatott arról, hogy mi is történt tegnap a budapesti és a vidéki egyetemeken, illetve Budapest utcáin. A beszámolók szerint pár HaHás, (Hoffmann Rózsa szerint pár forró fejű agitátor) berontott az órákra, megzavarta az oktatást, néhány hallgató még tiltakozott is, majd megint elkezdtek mutogatni egymásnak valamit. Délután megindult a menet, és egy gyors fordulattal az ELTE bölcsészkarának kampusza felé el is kanyarodott - gyakorlatilag véget ért. Páran random módon átmentek más egyetemekre is, dobolgattak az utcákon, aztán rájöttek, hogy még sincsenek olyan sokan, úgyhogy visszamentek a BTK-ra, ahol tovább folyt a mutogatás, meg volt dínom-dánom is. A vidékiek pedig utánozták őket, közben voltak csúnyán beszélő éhségmenetelők is, aminek viszont már semmi köze nem volt a diákokhoz, de belekeverték őket a tudósításokba.
Az egyetemfoglalás (korábbi nevén blokád) első számú célja, hogy hallgatói ellenőrzés alá vonják a kampuszt, kialakuljon egy olyan fészek, ahová bármikor lehet menni, egy fórumhelyszín, az akciók innen indulnak és ide térnek vissza. Tegnap elsősorban arról szavaztak az ELTE BTK egyetemfoglalói, hogy meddig tartson a foglalás, hogyan működjön, hogyan tartsák meg a kampuszt. A “blokád” addig tart, amíg az átdolgozott részmegállapodást alá nem íratják Balog Zoltánnal, az emberi erőforrások miniszterével. (Ez tulajdonképpen az eddigi hat pont felturbózott változata.) Már a házirend megszavazása is elég hosszadalmas volt a döntéshozatal sajátosságai miatt, ezután jött csak a hétfői eseményekről szóló nyilatkozat, amelyet az egyetemfoglalók adtak ki, de a HaHa is támogat.
A felsőoktatás alapvetően egy olyan téma, amit nehezen lehet kommunikálni, a bázisdemokrácia eszközeit szintúgy, és a hallgatók egyik nagy feladata lenne az is, hogy kitalálják, a saját követeléseiket hogyan kommunikálják egy olyan ügyről, amelyet azok sem értenek teljesen, akik benne vannak. Nem még azok, akik csak a láblógató diákokat látják a tévében. (Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a parazita diákok emlegetésekor rendkívül megszaporodik az élmunkás jó magyar emberek száma.)
A médián is nagy a felelősség, hogy érthetően próbálja meg lefordítani azt, amit a diákok üzennek és tesznek. A szkeptikusok sorába sokan beállnak, de fel lehet tenni a kérdést, hogy ha ez sem sikerül, akkor mi? A vonulgatás nem elég, naponta meg lehet bénítani a forgalmat, de akkor nem igazán marad arra idő, hogy összehozzanak egy olyan javaslatot, amit le lehet tenni az asztalra. Elutasítani lehet, de szakítani kellene azzal a “hagyománnyal”, hogy tagadáson kívül nem tudunk mást felmutatni. (Egyébként a további utcai akciókat nem zárták ki a diákok.)
A mostani foglalás lényege nem az, hogy állandóan több ezren legyenek az egyetemen, csak az, hogy mindig legyen ott valaki, aki tartja a frontot, és legyen egy hely, ahová bármikor lehet menni. Erre valószínűleg van erő, habár sok hallgató talán a szolidaritás hiánya, talán az érdektelenség miatt inkább nem vesz részt. Pedig a rögöz kötés - annak ellenére, hogy még a rendszerben lévő hallgatók egy részét sem érinti - már nem csak tartalma miatt fontos: Alaptörvénybe foglalása azt jelzi, hogy a kormány nem enged vitát semmiről. Amit mindenképpen véghez akar vinni, azt bebetonozza, ezt pedig innentől bármivel megteheti. (Nem igazán érthető azonban, hogy miért pont most dobták ezt be, mikor már egy ideje tudni lehetett, hogy február 11-én folytatódnak a tüntetések.)
Persze a HÖOK állítólag tudott róla - ezt állítja Balog -, Nagy Dávid HÖOK-elnök viszont értetlenül áll a dolgok előtt, még egy közleményt is kiadtak, hogy nem is hallottak a dologról. Ezután Hoffmann Rózsa egy közleményben letorkollta az LMP-t, majd még egyszer megsimogatta a HÖOK fejét. A szervezetnek most kellene beintenie (ha már akkor nem tette meg, amikor a Magyar Nemzet címlapjára került a nevük), sőt, ha merészebben fogalmazunk, akkor most rajtuk múlik a hallgatók sikere. És persze a rektorokon, akik ha nem féltik a széküket, most elengedik, és kiállnak a diákjaik mellett.
Egyelőre nem látni, hogy mikor fog kifulladni a dolog, mára a bölcsészkarra várják az Országos Felsőoktatási Egyeztető Fórum (OFEF) képviselőit. Az egyetlen remény az, ha ma az OFEF képviselői valóban megjelennek, és a sarkukra állnak, mert már nincs sok idő, és az utolsó pillanatban felébredni késő lesz.
