Meggyőződésem, hogy vegetáló, langyos társadalmi-politikai környezetben a rossz reform is jobb mint a reform hiánya, mivel a rossz reform el tud indítani egy társadalmi diskurzust és – szerencsés esetben – együttgondolkodást. A folyamat végül konstruktív elmozdulást eredményezhet (belátom, Magyarországon ez hiú ábránd).
Hoffmann Rózsának vannak elképzelése és meg van arról győződve, hogy amit kitalált, jó lesz. Ehhez látszólag megkapja a politikai támogatást is a kormánytól, gyakorlatilag viszont nem, ami azt eredményezi, hogy nem tudja keresztülvinni reformelképzeléseit. Szerencsétlen Rózsi így szakmailag teljesen ellehetetlenül és bohóccá válik a közéletben.
Nem is olyan rég felröppent egy hír, miszerint már nem is nyilatkozhat a felsőoktatásról, ezentúl szakmai felkészültségét csak a közoktatás terén csillogtathatja. Meg is csillantotta a TV2 Mokka című reggeli műsorában, ahol az államosítás körüli bizonytalanságról kérdezték. Demcsák Zsuzsa felvetette, hogy ebben a káoszban sok iskola csak azért működik rendesen, mert kvázi a tantestület elhivatott és lelkes, valamint még van egy kicsi tartalékuk krétából, meg más eszközökből. Hogy mennyire igaz, hogy az iskolák tényleg katasztrofális helyzetben vannak az államosítás következtében, nem tudom, de Hoffmann Rózsa újabb aranyköpése erősen bicskanyitogató. Az alábbit találta válaszolni:
„Hát ez is benne van, de arra még nem volt szükség, hogy a pedagógus saját maga vegyen krétát. De mondok valamit. Hogyha adott esetben erre van szükség, ez is hozzátartozik a tanári hivatáshoz, mint ahogy a pedagógusok nagyon régóta saját maguk készítenek szemléltető eszközöket, óvodától a középiskoláig, és mindez elrendeződik."
Kérdezném, Rózsi, ezt komolyan gondoltad? Mindjárt letiltanak a közoktatásról is. Ilyet nem lehet mondani, vagyis lehet, de ennyire nem vagy képben a magyarországi társadalmi-politikai légkörrel? Mikor sportfejlesztésre, év végi prémiumokra van pénz, arra biztatni a tanárokat, hogy saját pénzből oldják meg a krétavásárlást, mert tanári kötelesség, a tanári hivatás része? A harmadik világ országaiban igen, időnként szükség van tanári kreativitásra: sivatagban, sárkunyhóban, katasztrófa sújtotta területeken, vagy ahol napi 2 dollár alatt tengődnek az emberek, de nem egy OECD országban! Értem én, hazafiasságból kell, a nemzet szeretetéből, mivel mi magyarok tartsunk össze, hiszen krízishelyzet van!
Az egész dologban az a legelszomorítóbb, hogy ahol nem lesz pénz a krétára, ott valóban tanári fizetésből fognak a tanárok krétát venni. Aggódni nem kell, hiszen a diákság a tanult leckét hazaviszi és a szülők egy életre meg fogják jegyezni, hogy hová ne húzzák az x-et a következő választások során.
Zárásul csak egy költői kérdés, Orbán Viktor miért nem küldi már el neki végre a selyemzsinórt?
