Lassan eljön az ideje annak, hogy elkezdjünk aggódni a magyar nép sorsán, ugyanis a vesztünkbe rohanunk minden erőnket latba vetve. A mostani alkotmánymódosítás elfogadása nem azért egy mérföldkő, mert a javasolt módosítások olyan nagy csorbát ejtetnének a magyar demokratikus államberendezkedésen, hanem mert egy ijesztő társadalmi tendencia, vagy ha úgy tetszik mintázat, viselkedésforma kezd formát ölteni, ami nem más mint a rezignáltság és a nemtörődömség.
Lehet az időjárásra, netán a tavasz fáradtságra, esetleg a félelemre fogni, de a negyedik alkotmánymódosításnak nagyobb társadalmi elégedetlenséget kellett volna kiváltania. Hol van már a Milla által korábban megmozgatott több tízezres tömeg, vagy a diákok kezdeti lelkesedése? Sehol sincs, már a kormány sem fél az ellenzéktől, ami lássuk be komoly veszélyeket rejt. A tüntetés hiánya nem azt jelenti, hogy a társadalom maradéktalanul meg van elégedve a mostani kormány munkájával, vagy hogy egyetért a kormány intézkedéseivel, pusztán azt mutatja, hogy a magyar megint megfáradt, inkább élvezi még azt ami van és köszöni szépen, hagyják már békén. A buli is kivész az utcára vonulásból, aztán meg ki a fenének van arra energiája, hogy hetente órákat álljon a hidegben arra várva, hogy mikor zavarják el, állítják elő, vagy akár csukják le. Tavasszal sem lesz jobb, mert akkor inkább a természet, mint a társadalom hív.
Pedig baj van, nem is kicsi, hanem nagy. A nemzetközi retorika is kezd megváltozni hazánk felé, egyre keményebb javaslatok fogalmazódnak meg arra az esetre, ha Magyarország semmibe veszi az európai normákat és értékrendet, vagy ha folytatja gazdasági különutas politikáját. Az európai közösség nem is tehet mást, hiszen a magyar nép süllyed saját mocsarában és látszólag nem képes magán segíteni.
A probléma nem csak abból fakad, hogy a magyarság egy depressziós ember tüneteit produkálja, hanem hogy a Fidesznek így 2013 elején sincs érdemi kihívója és alternatívája. Nem valószínű, hogy a közeljövőben az MSZP képes lenne népszerűségi mutatóin drasztikusan javítani, meg amúgy is egy hitelét vesztett párt komoly jelölt nélkül. A többi kis pártról meg nem is érdemes beszélni. Már sokan sok helyen hangoztatták, de attól még igaz, hogy Magyarország csak úgy léphet túl a mostani politikai társadalmi krízisen, ha a mostani politikai elit eltakarodik a színről. Olyan politikai erő kell, amely nem méricskél, nem társadalmi ellentétekre, feszültségekre épít. Kicsi a valószínűsége, hogy ez a közeljövőben megtörténne, feltehetőleg a Fidesz a következő választásokat is megnyeri és még jobban bebetonozza a hatalmát.
Ennek ellenére a Fidesznél a megoldás kulcsa. A választások során a magyar társadalom nagy része érzelmi alapon dönt és jelenleg a Fidesz az egyetlen olyan párt, amely vállalható keretek között, nacionalista eszmék terjesztése útján felkarolja a tradicionális nemzeti identitást és törekszik annak a megőrzésére. A Fidesz tagjainak nemcsak a párt, hanem az ország érdekében is megálljt kell parancsolnia a párt morális és szakmai erodálódásának és meg kell tennie a megfelelő lépéseket, hogy megújuláson essen át akár prominens tagot beáldozásával is. A Fidesz választhat, vagy egyre inkább autoriter lesz, aminek előbb utóbb fájdalmas bukás lesz a vége, vagy megteszi a megfelelő lépéseket, ami akár a párt szakadásához is vezethet, de hosszútávon az ország, nemzet érdekeit fogja szolgálni. A kérdés már csak az, hogy lesz-e valaki a Fideszen belül aki elég bátor ahhoz, hogy elindítsa a párt megreformálását.
