A tegnapi nap folyamán egy történelmi eseménynek lehettünk a tanúi, magyar diákok, középiskolások és egyetemisták a Magyar Rádió székházához mentek és beolvasták követeléseiket kint álltak, míg a műsorvezető szenvtelen hangon hírt adott róluk a 9 órás hírekben. Vajon a tüntetők beszélhetnek-e sikerről? Majd kiderül az elkövetkezendő napokban.

A mostani demonstráció nem teljesen a tandíjról szól, hanem már túlmutat azon, a tüntetők általános elégedetlenségüknek adnak hangot. Az elmúlt két év átgondolatlan kormányzása és törvényhozása váltja ki a tiltakozási hullámot. De miért pont most? A válasz egyszerű, a felsőoktatás reformja mindig is egy érzékeny terület volt, hiszen a szocializmusból kifelé haladva rendszeres időközönként napirendre kerül a tandíj kérdése. A diákság meg ugye fizetni nem akar és ugrik bármilyen olyan intézkedésre, amely az ingyenes felsőoktatás megnyirbálását irányozná elő (az meg egy másik kérdés, hogy ez így rendben van-e). A fiataloknak meg veszíteni nagyon nincs mit ellenben szüleikkel. Többnyire következmények nélkül demonstrálhatnak, ebben rejlik potenciáljuk is. Tehát veszélyes játék őket felhergelni. Orbán Viktor és csapata tökéletesen tisztában van ezzel. A kérdés, hogy a fiatalok kitartása le tudja-e győzni a kormány taktikai előnyét. Merre billen a mérleg nyelve?

A tegnapi tüntetés majdnem csúfos kudarcba fulladt, mivel a demonstrálók belesétáltak a kormány csapdájába. Tanulva a 2006-os eseményekből, ki lett adva a rendőröknek, hogy a tüntetőkhöz hozzányúlni nem szabad, sőt, asszisztálni, vezetgetni kell őket akár olyan szimbolikus helyekre is, mint a Magyar Rádió székháza. Az is ki volt adva, hogy amennyiben tényleg elérik a rádiót és nagyon követelőznek, akkor engedni kell, mert bármilyen, a 2006-os MTV-székház ostromára emlékeztető esemény - különösen ami a rendőri fellépést illeti - semmilyen formában nem ismétlődhet meg, mert az a kormány vesztét jelentené. A tüntetők tapasztalatlanságból (a demonstrálásba is bele kell tanulni) bedőltek a hatalomnak, aminek az eredménye az lett, hogy a beolvasandó pontokból unott hír lett. Így a szimbolikus tett elmaradt, a momentum kiüresedett. Nem lehet visszakopogtatni a rádióba, hogy mi ezt nem így gondoltuk, csináljuk újra.

A tiltakozók szerencséjére a kormány, sőt az egész jobboldal nincs a helyzet magaslatán. A Magyar Művészeti Akadémia története is enyhén szólva ciki, a Békemenetet szervező Bayer Zsolt megnyilvánulásai sem túl szalonképesek. Már nem lehet csak azt mondani, hogy politikai ideológia mentén formálódnának a kritikus hangok, jobbról is kap a kormány rendesen. A mostani tiltakozási hullám azon áll vagy bukik, hogy a demonstrálók, avagy a fiatalok ráunnak-e a tüntetésre, esetleg csatlakoznak-e hozzájuk mások, valamint el tudják-e kerülni a jövőben a kormány csapdáit.