Eddig hájas, lúdtalpas gyerekeket neveltek - mondta állítólag ma Hoffmann Rózsa Szegeden, és még azt is hozzáfűzte: "Az ember elborzad, hányan nem tudják, mi történt a trianoni országcsonkoláskor, miért beszélnek magyarul Székelyföldön, mi történt '56-ban. Sőt, még egy magyar népdalt sem ismernek."
Nagy dicséret lehet ez azoknak a pedagógusoknak, akik az előző tapasztalatokból okulva felkészültek, és még kérdéseket is összeírtak az államtitkár asszonynak, aki inkább írásban válaszol majd, nehogy még véletlenül valakivel nyílt színen kelljen konfrontálódnia.
Az életpálya modell alatt a Szeged Café szerint már csak kuncogó pedagógusoknak Hoffmann nevető gyerekeket kívánt, ha már pénz és kréta nincs, legalább örömködni lehessen. Apropó kréta: Hoffmann Rózsa nagyasszonyhoz méltóan a Középiskolai Hálózat tüntető tagjaitól a rózsát elfogadta, a krétát már nem, az biztos van neki otthon, vagy így szolidarít. Ha az iskolákban nincs, neki se legyen. Az államtitkár asszony egyébként először ideges lett a diákoktól (Úristen, diákok!!!), majd mégis szóba állt velük, hiszen intelligens lények ezek, nem a hülye-hájas fajta.
Egyébként érdemes lenne tisztázni, hogy az eddig felnőtt generációk nem mind lúdtalpasak és hájasak, nem mind műveletlenek, és ezután is lesznek lúdtalpas, hájas gyerekek, akiknek ezek a jelzők bizonyosan igazán jól esnek, hiszen nem férnek bele abba a szabványba, amit most az iskolában teljesíteni kell. Reméljük, hogy ha Hoffmann Rózsa rájön, mit mondott, nem kísértik majd álmaiban az utcára vonuló romkocsmák népe után a fellázadt lúdtalpas, hájas nebulók is, akiket megértő, a gyerekekhez empatikusan viszonyuló oktatáspolitikusként tulajdonképpen az eddigi oktatási rendszer elfuserált, hulladék végeredményeiként nevezett meg. A pedagógusok pedig mindazok, akik ehhez az egészhez asszisztáltak, de legalább a jövőben nem kell majd ezeket a hájasakat nézniük, hanem szép, nevető gyerekeket. (Az Orbán-kormány úgy tűnik, nem szereti a hájas embereket, a miniszterelnök is kritizálta már a dagadt katonákat. De tudjuk, mindenki azt utálja a legjobban, amit magában sem tud elviselni. És, igen, mások külsejére megjegyzést tenni elég csúnya dolog, és most a poszt szerzője is ezt tette.)
Az már csak hab a tortán, hogy Hoffmann szerint a hallgatói szerződés erkölcsi kérdés, így tessék felfogni. Meg amúgy is, a diákhitel sikeres, és nem tandíj. Ha az lenne, fizetés nélkül még az egyetemre se lehet belépni, szóval inkább mindenki örüljön. Ha az államtitkár asszony végre lemondana erről a pökhendiségről, akkor számba vehetné, hogy mi mindent kellene még erkölcsi kérdésként kezelni, milyen viselkedési szabályokhoz kellene alkalmazkodni, mi a helyes és a helytelen. Mit helyes mondani és mit nem, hogyan illene viselkedni, hogy az embert ne nézzék végérvényesen egy ellenszenves bohócnak.
