ZsófiNóri legutóbbi bejegyezésében véleményem szerint egy fontos problémára hívta fel a figyelmet, azonban mintha az üzenet elsikkadt volna, és a bejegyzésre érkező kommentek újfent a cigányság és a bűnözés közötti kapcsolatot firtatták.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy cigánybűnözés nincs. Ez nem azt jelenti, hogy a cigányság körében ne lehetne magasabb a bűnözési arány bizonyos bűncselekmények tekintetében, de mivel erről nem készülhet hivatalos statisztika (jelenleg), ezért ilyen következtetéseket nem lehet levonni. A cigánybűnözés szókapcsolattal az a legnagyobb probléma, hogy kollektivizál és azt sugallja, hogy minden cigány bűnöző, ami nem igaz. Viszont az is teljességgel nonszensz, hogy nem lehet ilyen jellegű felvetésekkel foglalkozni, ami mindkét, a liberális és a szélsőséges hangok hibája is egyaránt. De úgy gondolom, hogy a téma aktuális, így beszélgessünk róla.
Identitás
Kezdjük azzal, hogy a cigánybűnözésről azért is értelmetlen beszélni, mert első körben meg kéne határozni, hogy kik a cigányok, mit jelent a roma identitás. Míg arra a kérdésre, hogy ki a magyar, viszonylag egyszerű válaszolni mert egyrészt az alaptörvényben meg van írva, másrészt – jó esetben – minden magyar rendelkezik egy olyan okmánnyal, ami tanúsítja, hogy magyar állampolgár (erről még lesz szó a későbbiekben a blogon). A Magyarországon élő romák természetesen magyarok (jogilag mindenképpen) de mégis cigányként tartja őket számon a közvélemény. De mitől cigány a cigány? A kultúrájuk, az etnikumuk, vagy netán a társadalomban betöltött szerepük miatt? Lehetséges, hogy a roma identitás úgy konstruálódik, hogy mindenki roma, aki romának vallja magát? Tehát akkor Gyurcsány Ferenc, mert egy “én is cigány vagyok” táblával a nyakában bohóckodott is roma, mert magát annak mondja? Ezt erősen kétlem. Egy másik lehetőség, hogy mindenki roma, akire romaként tekintenek (külön kell választani a csoporton belüli és kívüli megjelölést) – és témánál is vagyunk.
Khmm... nevű kommentelő a közösséggel megosztott egy táblázatot, ami arról tanuskodik, hogy 2006-ban a fogvatartottak magas százaléka roma származású volt. Az adatokat a fogvatartottakkal foglalkozók szolgáltatták. A körülmények sajnos nem ismertek számomra, de feltehetőleg a börtönök munkatársai összeszámolták, hogy ők kiket gondolnak romáknak. Nem hiszem, hogy megkérdezték volna az elítélteket, hogy vajon ők romáknak tartják-e magukat. Hol itt a probléma? A probléma ott kezdődik, hogy egy külső szemlélő véleményalkotása szubjektív. Hadd hozzak fel egy példát. Jelenlegi munkahelyemen – ahogy azt nemrégiben megtudtam – több roma is dolgozik, ami nekem fel sem tűnt. Csak akkor tudatosult bennem, mikor egy vájt-szemű kolléga roma lányként kezdett el hivatkozni az egyik közös kollégára, akit ennyi alapján én nem is tudtam beazonosítani. Tehát ha ennyire szubjektív az identitás megállapítása egy külső számára, akkor az emlegetett statisztika hitelessége megkérdőjelezhető. (Dr. Póczik Szilveszter 50%-os roma arányról beszél a börtönökben, de hozzáteszi, hogy az 50%-ban az úgynevezett transzetnikai csoport is beletartozik, azaz akikről nem lehet megállapítani, hogy romák vagy magyarok).
Azt is érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az emberek többségében a cigányokról él egy kép bizonyos külső-belső tulajdonságok alapján, sőt a cigány-roma jelző torzuláson is átmehetett. Elképzelhető, hogy a társadalom hajlamosabb “furán” beszélő, a társadalom alacsonyabb rétegeiből származó sötétebb bőrű embereket, akiknek ráadásul még köze is lehet valamilyen bűncselekményhez, cigányként, vagy romaként megjelölni – pedig lehet, hogy nem is vallják magukat roma identitásúnak!
Társadalom
Mindenesetre játsszunk el azzal a gondolattal, hogy valóban a romák között nagyobb a bűnelkövetők száma. Ahhoz, hogy megvizsgáljuk ezt a problémát és esetleg választ is találjunk rá, célszerű rákérdezni, hogy vajon miért van így? Minden társadalom sokszínű gazdaságilag, politikailag, valamint kulturálisan, minden társadalomban fellelhető nyomorban, mélyszegénységben élő emberek. Akik mélyszegénységben élnek, hajlamosabbak lehetnek bűnözésre, mivel annyira ellehetetlenülnek, hogy nincs más út a kitörésre. Vegyük példának Brazíliát és a világhírű favelákat. A falvelákon kívül élő jobban szituált polgárok könnyen bűncselekmény áldozatául eshetnek, amennyiben ellátogatnak ilyen helyekre. De erre a jelenségre senki sem mondja azt, hogy a brazilok bűnözők, hanem inkább azt, hogy a favelákban lakók között nagyobb arányú a bűnözés. A favelákat sem lehet egyik évről a másikra felszámolni, mivel pont a nyomor és az ellehetetlenülés miatt az ott lakók felvesznek olyan szokásokat (akár kulturális szokásokat is), amelyek nem kompatibilisek a külvilággal. Egyszerűen mások a játékszabályok és nem évek, hanem évtizedek kellenek míg integrálni lehet ezen elemeket a többségi társadalomba. Amíg egy gyerek a közvetlen familiáris környezetében más szokásokkal találkozik, addig nehezen győzhető meg, hogy máshol talán nem szalonképes az a viselkedési forma. Erre mi a megoldás? Biztos vagyok benne, hogy nem az elutasítás, mivel az elutasításra elutasítás a válasz.
Olvasnivaló:
Cigányozás 2010. anBlokk 4.
Dr. Póczik Szilveszter 2003. „A roma kisebbség szociológiai problémái.” Magyar Tudomány 1: 99–111
