Véletlenül a kezeim közé került a Közszolgálat című közigazgatási havilap. Be kell vallanom eléggé meglepődtem, hogy létezik ilyen magazin, mivel – lehet, hogy csak az én tájékozatlanságomról tanúskodik – még sosem hallottam róla és első blikkre nem nagyon tudtam elképzelni, hogy bárki is pénzt adnak ki azért, hogy a magyar közigazgatásról rendszeresen tájékozódjon. A meglepetésemet az is tetőzte, hogy minőségi alapanyagokból készült sajtótermékről van szó. Csillog-villog, fényes, színes, jó minőségű papírból készül, ráadásul közel 70 oldal és reklám mentes, mindez csak 540Ft-ért.
Természetesen egyből megpróbáltam utánanézni az interneten, hogy mit lehet a magazinról tudni. Első találtatok között feljött a hivatalos honlap, amihez túl sok hozzáfűzni való nincs, hacsak, hogy a baloldali menüsor abszolút nem látszik. További keresgélés sem hozott sok eredmény, túl érdektelen ez a magazin ahhoz, hogy bárki is komolyan foglalkozzon vele. Pusztán kíváncsiságból érdemes lenne megtudni, hogy havonta milyen példányszámban jelenik meg, valamint milyen az olvasottsága a lapnak. Már-már mikor majdnem feladtam az információk után való kutatgatást, az alábbi sorokra bukkantam az orientpress.hu honlapján:
“2007 óta hiányolja a szakma olvasóközönsége a Magyar Közigazgatás című folyóiratot. A Magyary-Program bemutatásával egy időben megjelent a régi-új szakmai folyóirat, melynek célja a közigazgatás, a közmenedzsment és a közpolitika fejlődését szolgáló lektorált kutatások és szakmai tapasztalatok közlése, a közigazgatás minőségének fejlesztését szolgáló tudás közvetítése.”
Különösen hihetetlen tűnik, hogy a szakmai olvasóközönség hiányolta volna a közigazgatással foglalkozó folyóiratot. Picit abszurd elképzelni, hogy Közigazgatási Hivatal azért jelentette meg újra a havilapot, mert nagy volt a nyomás a szakmai olvasóközösség részéről. Igaz, amennyiben abból a prekoncepcióból indulunk ki, hogy a felelős választópolgár tájékozódni kíván a közigazgatásról, akkor valóban reális lehet a magazinra való igény, de mégiscsak egy kormányzati lapról van szó, tehát elfogult és nem várható el tőle a kritikai megközelítés.
Mivel számomra nem ismert a többi példány, ezért általánosságban nem lenne túl bölcs dolog következtetéseket levonni a folyóiratról, mindenesetre a 2012. decemberi szám egyoldalú képet fest a magyar közszolgálatról, ami még jóindulattal sem reális. Rögtön az első cikk a kormány hazafiasságát domborítja ki, amiből többek között azt is megtudjuk, hogy háromféle hazafiság létezik: a kesergő, a szónokló és az alkotó – mint ismeretes az Orbán-kormány az 1998-2002-es ciklushoz hasonlóan az alkotó hazafiság kormánya. A cikk lényegében egy interjút közöl Simicskó István új sportért felelős államtitkár terveiről. Simicskó egy jó szakemberhez méltóan kiáll a sport infrastrukturális fejlesztése mellett, az olvasó megnyugodhat, hogy a stadionépítések nem más területektől vonják el a forrásokat és egyébként is Trianon meg Gyurcsány a két hívószó, mentális-morális válság alakult ki Magyarországon és a sport a kiút.
70 oldalban sok cikk fér el, így a teljesség igénye nélkül olvashatunk még a huszárokról; a tudatos vásárlásról; arról, hogy odatesszük magunkat; az össztársadalmi egyeztetés sem maradhat el; rengeteg közszolgálatot érintő ügyről; a szuper közszolgálati kommunikációról; még egy kis sportról; Székelyföldről; az egyházról, mivel a hit éve van és végül de nem utolsó sorban egy nemzeti zarándokhelyről, ami nem más mint a Déri Múzeum Munkácsy-terme (ugye ezt mindenki tudta?).
A sok minőségi cikk közül mindazonáltal egy iromány különösen szemet szúr. Tóth Nándor Tamás tollából származó, a Világklasszis magyar közigazgatás című szerzemény arról áradozik, hogy a Magyary-program által Magyarország a világ vezető erői közé került a közigazgatás területén. Ezt abból sikerült leszűrni, hogy állítólag a Magyary-program osztatlan sikert aratott az OECD Centres of Government tisztviselőinek 31. alkalommal megrendezett konferenciáján. A cikk tudósítása értelmében a Magyary-program azért keltette fel az érdeklődést, mert egy folyamatosan változó, az átalakuló igényekhez igazodó, átfogó fejlesztési koncepció. Gondoljunk csak bele, milyen nagy igazság is ez! A naponta változó kormányzati utasításokat a hagyományos struktúrában követni nem lehetett, ezért egy olyan koncepció kidolgozására volt szükség, mely elég rugalmas ahhoz, hogy az adott szervezeti egység akár másnap a teljes ellenkezőjét tudja csinálni mint előtte. Szegény Hoffmann Rózsa! De mégsem az, hiszen a Magyary-programnak köszönhetően tud alkalmazkodni. Minden értelmet nyert. Ez is csak a terv része volt, sikeresen vizsgázott a Magyary-program.
Egy szó mint száz, melegen ajánlom mindenki figyelmébe a magazint, könnyed, szórakoztató olvasmány.
