... pedig nem róla, illetőleg nem csak róla kellene. Bayer Zsoltnak egyetlen egy dologban ugyanis igaza van: a cigány származású magyar állampolgárok helyzete egy olyan kérdés, amiről tényleg beszélni kell. Bayer Zsolttól eltérően én azért tartom a róla folytatandó beszédet (párbeszédet) fontosnak, mert a mai magyar köztudatban a "cigánykérdés" csak mint rendészeti kérdés van jelen. A cigányokról vagy negatív kontextusban hallani, vagy sehogy. Értem ezalatt, amikor egy-egy brutálisabb bűncselekményről kiderül, hogy cigány volt az elkövető, akkor a Jobbik (és most már a Bayer Zsolt és támogatói) rárepül. Két hétig cigányoznak, liberálisoznak, a másik oldalon meg náciznak. Magukról a cigányokról érdemben senki se beszél, vagy nagyon keveset. Aztán a vihar elcsitul, mint ahogy most is elcsitult, a cigány / roma szó nem szerepel a kurucinfón kívül sehol. Egészen a következő bűntényig, amikor is minden újra kezdődik. Olyanokról azonban, hogy például egy cigány származású zenész, orvos, író, milyen sikereket ért el, vagy hogy a különböző integrációs programok éppen hol tartanak, nem esik szó, vagy csak nagyon mellékesen.
Pedig a mai helyzetben az erős pozitív propagandára is igen csak szükség lenne. Lehet ugyanis, hogy a cigány származásúak körében arányaiban kb. ugyanannyi a bűnelkövető, mint a magyaroknál. De a valós, objektív tények ebben a helyzetben sajnos keveset számítanak. Az sokkal inkább, hogy a magyar társadalom nagy része szerint aki cigány, az bűnöző, és ennek megfelelően viszonyulnak hozzájuk. Másrészt viszont: attól még, hogy a cigányság jó része nem bűnöző, a beilleszkedésük a magyar társadalomba tényleg elég nehezen megy. Az előítéletek miatt is, de a kulturális különbségek miatt is. Persze itt se tudok konkrét számokat mondani, csak amit magam megtapasztaltam (és lehet, a benyomásaim hamisak). Anno, a gimnáziumomban működött egy bizonyos tehetséggondozó program, melynek célja az volt, hogy a 2000 főnél kisebb lakosú települések tehetséges diákjait támogassák. Sokakat ismertem azokból az osztályokból. Emlékeim szerint egy osztályban maximum két cigánygyerek, ha volt – holott azokban a kelet-magyarországi falvakban a magukat cigányoknak vallók aránya nagyobb, mint a nemcigányoké, vagyis a 2 cigánygyerek a harminc között messze nem tükrözte vissza a valós helyzetet. Biztos sok minden közrejátszott ebben, akár a kiválasztók rasszizmusa is. De minden bizonnyal az se elhanyagolható tényező, hogy – ahogy az már sokan leírták – az iskolák megkezdésekor már óriási hátránnyal indulnak ezek a gyerekek. Hiszen egy cigány családban átlagosan több a gyerek, kevesebb idő jut az egyénre, inkább egymástól próbálnak tanulni. De még ahol intenzíven foglalkoznak is a gyerekekkel, ott is vannak olyan tényezők, mint az eltérő kommunikációs kultúra (valami olyasmi rémlik a szociolingvisztika órákról, hogy pl. nem számít udvariatlanságnak például, ha valakit beszéd közben félbeszakítanak). Mindez összességében ahhoz vezet, hogy bizonyos téren fejletlenebbek, mint egy átlagos magyar családba születő gyerek. Hiába fejlettebbek esetleg más készségeik, a mostani iskolarendszerben a gyereket nagyon hamar kudarcok érik, elmegy a kedve a tanulástól, amint teheti, abbahagyja az iskolát - és minden bizonnyal nem fogja a gyerekét se buzdítani a tanulásra. Ez egy ördögi kör: a végeredmény mindenesetre, hogy arányaiban kevés a cigány származású értelmiségi, és az egyszeri magyar ember azokról se nagyon hall.
Ez persze csak egy, már sokat tárgyalt aspektusa ennek a problémának. Viszont ezt a folyamatot nagyon komolyan kell venni, mert ötven év múlva a magyar lakosság harmada-fele cigány származású lehet, ha a cigány családokban továbbra is három-négy-öt gyerek, a magyaroknál pedig egy vagy kettő születik. Vagyis a magyar társadalom számára igazából létkérdés, hogy cigány származású tagjai között arányaiban ugyanannyi legyen az értelmiségi, a szakmunkás, a kétkezi munkás, stb., mint a nem cigány származásúak között. Szerintem fontos lenne, ha a témának ezen aspektusa legalább ugyanannyira, de leginkább sokkal erőteljesebben jelen lenne a közbeszédben, mint a JobbikBayerZsolt uszításai a cigánybűnözésről. A cigánykérdést ugyanis egyrészről nagyszabású állami beruházásokkal, integrációs programokkal lehetne megoldani - másrészről pedig, ezzel egyidejűleg a nemcigány emberek fejében lévő előítéletek lebontásával, ill. legalább annak a tudatosításával, hogy ez nem egy 1-2 év alatt megoldható probléma, hanem évtizedek kérdése. Ezen társadalmi probléma kezelése viszont közös érdekünk.
Ennek jegyében majd ezen a blogon is igyekszünk az elkövetkezendőkben bejegyzéseket írni vagy a cigány integrációs programokról, cigány kultúráról, vagy pedig random ötleteinkről, reménykedve abban, hogy ezzel majd az olvasókat is megihletjük...